Szennyvízelvezetés, tisztítás

A szennyvíz-tisztításról

Nézzük meg dióhéjban, a teljesség igénye nélkül, hogy mi is történik a szennyvízzel attól a ponttól kezdődően, amikor a lefolyón keresztül elhagyja lakásainkat, addig a pontig, amikor visszakerül a természet körforgásába.

Társadalmi felépítésünkből adódóan, mai ismereteink szerint a leghatékonyabb mód az általunk használt víz kezelésére, hogy a csatornahálózatokkal összegyűjtött szennyezett vizet, egy központi helyre vezetjük, ahol megtisztítjuk a természet számára káros szerves- és tápanyagoktól.

Nincs ebben semmi boszorkányság. Azokat a mikro-élőlényeket, és az általuk végzett biokémiai folyamatokat használjuk föl saját célunkra, melyet Földünk oly hatékonyan alkalmaz, felszíni vizeink öntisztulása során.

Ezek a parányi szervezetek mindent elvégeznek, a nagyméretű szerves molekulák „feldarabolásától” kezdve egészen addig, míg a nemkívánatos anyagok, semleges gázok formájában eltávoznak a légkörbe, és ehhez semmilyen hozzáadott vegyi-anyagra nincs szükségük.

A korszerű szennyvíz-tisztítási technológiák lényege nagyon leegyszerűsítve, hogy a fizikai-kémiai körülmények megfelelő alakításával, úgy irányítjuk a szemmel láthatatlan élőlények milliárdjait, hogy pont abban a sorrendben és pont annyi ideig végeznek egy-egy részfolyamatot, míg a szerves anyagok alkotóelemeikre bomlanak, és a szén, szén-dioxid formájában távozik a vízből. A kellemetlen, szúrós szagot okozó ammónia (NH3) megfelelő mennyiségű vízben oldott oxigén jelenlétében nitrit-, nitrát- (NO2, NO3) vegyületté oxidálódik, melynek oxigén tartalmát egy következő lépésben, más oxigén-forrás hiányában, egy másik baktérium-csoport elhasználja, és a nitrogén, gáz formájában (N2) kibuborékol a levegőbe. A foszfor e-közben beépül a munkát végzők szervezetébe, és az életfolyamataik energia-ellátását biztosítja.

Persze ahhoz, hogy a folyókba, csatornákba már tiszta, színtelen, szagtalan vizet engedjünk vissza, ahhoz a mikroorganizmusok tevékenységét "szűrés" előzi meg, ami a mechanikai szennyeződéseket távolítja el. A biológiai folyamatok után pedig kiülepítjük a vízből az iszappelyheket.

Ha az előírt határérték miatt mégis szükséges, akkor a biológiai foszforeltávolítást kiegészítjük vegyszeres foszfor-mentesítéssel. A kiülepedett, víztelenített szennyvíziszap kiválóan használható szántóföldi trágyázásra, az istállótrágyához hasonlóan.

Míg a régebben épült, kevésbé korszerű telepek - pl:oxidációs árkok - technológiája elsősorban a szerves anyag eltávolítására korlátozódik, a modern telepek ezt a tápanyagok eltávolításával egyidejűleg tudják megoldani.

A megtisztított szennyvíz már közel sem fekália szagot árasztó, bűzös massza, hanem áttetsző, „földillatú”, színtelen folyadék, amely káros anyagokat csak a megengedett mértékben tartalmaz.

Miért olyan fontos mindannyiunk számára, hogy az általunk, emberi civilizáció által használt víz a lehető legkevesebb szennyezőanyagot tartalmazza, amikor visszaadjuk azt a természetnek? Azért, mert ezek egy része az élő szervezet számára mérgező, másikrésze viszont szerves- és tápanyag, mely ha nagymennyiségben kerül bele természetes vizeinkbe, akkor az élővilág túlburjánzását okozza. A túlszaporodott élő szervezetek, életfolyamataikhoz felhasználják a vízben oldott összes oxigént, melynek vége az élőlények tömeges pusztulása lesz.

A házi szikkasztók esetében a szennyvíz teljes szennyezőanyag-tartalmával együtt szivárog be a talajvízbe, és azon túl, hogy a növényekben felhalmozódva a táplálkozás során ez bekerül az állati és emberi szervezetbe is, fennáll a veszélye, hogy idők hosszú során a mélyebb, védettebb rétegekben lévő édesvíz-kincsünket is veszélyezteti. Míg a tisztítótelepeken kezelt, és onnan kibocsátott vízből ezeknek az anyagoknak nagyrészét eltávolítjuk.

Ezért kell talajterhelési-díjat fizetni ott, ahol a lehetőség van a szennyvízelvezető-hálózatra csatlakozásra, de az ingatlan-tulajdonosok mégsem teszik. Így próbálja a jogalkotás a lakosság csatornahálózatra való rákötését ösztönözni. És ezért támogatja az Unió pályázatok útján mind a tisztító telepek korszerűsítését, bővítését, mind a települések csatornahálózatának teljes kiépülését.

Szennyvíz-szolgáltatási tevékenység jellemzői

A szennyvízelvezetés elválasztott rendszerű, az eddig túlnyomórészt gravitációs rendszerek (elsősorban KG-PVC hálózatok, de üzemelnek azbesztcement és beton csatorna-szakaszok is) mellett előfordulnak a vákuumos (Tótkomlós, Köröstarcsa, Körösladány) és a nyomásalatti (Békés) csatornázási megoldások is. A gravitációs csatornahálózatok üzembe helyezése csak ipari kamerás vizsgálat után történhet meg.

A csatornaellátottság az országos átlaghoz képest alacsony, viszont a Társaság minden segítséget megad az érintett önkormányzatoknak, hogy a csatornahálózatra való rákötések számának növelésével azok bekapcsolódhassanak az uniós felzárkózó programokba. Az utóbbi évek jelentős szennyvízcsatorna-beruházásai és a rákötések számának emelkedése kimutathatóan növelte a tisztított szennyvíz mennyiségét.

Szennyvíztisztító telepek

1. Az ALFÖLDVÍZ Zrt. üzemeltetésében lévő csatornaművek és szennyvíztisztító telepek alap műszaki adatai (2022) (2023)
   
   
2. Kibocsátott tisztított szennyvizek labor eredményei (2018) (2019) (2020) (2021) (2022-2023)
   
   

Korábbi adatok

Szennyvíz telepek rövid ismertetése (2018. márciusi állapot)

Szennyvíz telepek rövid ismertetése (2017. márciusi állapot)     

Szennyvíz telepek rövid ismertetése (2016. júliusi állapot)

Kibocsátott tisztított szennyvíz adatok (2017.évi adatok)

Kibocsátott tisztított szennyvíz adatok (2016.évi adatok)

Kibocsátott tisztított szennyvíz adatok (2015.évi adatok)

Kibocsátott tisztított szennyvíz adatok (2014.évi adatok)